A mérés alapelvét Tsivoglu és munkatársai közölték 1953-ban. A módszer lényege, hogy mintát veszünk a levegőben lévő aeroszolból, és így követhetjük a kibocsátott alfa-sugárzás intenzitásának időbeli csökkenését, valamint meghatározhatjuk az aeroszolhoz kötött radon-leányelemek aktivitásának arányát. Tudunk következtetni a leányelemek és az anyaelem között fennálló egyensúlyra (aktivitás koncentrációk arányára), és ennek ismeretében ki tudjuk számítani a ²²²Rn anyaelem aktivitáskoncentrációját.