A mérés alapelvét Tsivoglu és munkatársai közölték 1953-ban. A módszer lényege, hogy mintát veszünk a levegőben lévő aeroszolból, és így követhetjük a kibocsátott alfa-sugárzás intenzitásának időbeli csökkenését, valamint meghatározhatjuk az aeroszolhoz kötött radon-leányelemek aktivitásának arányát. Tudunk következtetni a leányelemek és az anyaelem között fennálló egyensúlyra (aktivitás koncentrációk arányára), és ennek ismeretében ki tudjuk számítani a 222Rn anyaelem aktivitáskoncentrációját.
![](/images/article/kutatas-fejlesztes/sugarvedelem/Radonmeres1.jpg)
![](/images/article/kutatas-fejlesztes/sugarvedelem/Radonmeres2.jpg)
![](/images/article/kutatas-fejlesztes/sugarvedelem/Radonmeres5.jpg)
![](/images/article/kutatas-fejlesztes/sugarvedelem/Radonmeres6.jpg)
![](/images/article/kutatas-fejlesztes/sugarvedelem/Radonmeres4.jpg)